Ez a blog teljesen öncélú, ahogy a legtöbb az. Egy önkifejezési forma. Ha valakit érdekel, olvashatja és hozzá is szólhat. Szeretném, ha jó sokan lennétek:)
Magamról
Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
2011-01-25 16:40:57 király:
higy istenbe,nem lesz világ vége.
2011-01-25 16:38:22 norbi:
szerelem ,ölelés!!!!!!
2010-12-12 23:27:40 Detti:
De jó lenne ha továbbírnád!!!
2010-05-28 09:50:26 cimpuska:
örülök, hogy így van:)
2010-05-27 12:30:33 jegvirag:
Fantasztikus!
Teljesen véletlenül? :-) keveredtem ide....
Olyan,mintha magamba néznék,hihetetlen.....,mintha én lennék a sorokban.....
2009-10-03 20:26:11 cimpuska:
Az Almodóvar film jó volt, de nem lesz a kedvencem az összes közül. Nagyjából egyszer használatos.
2009-08-23 15:46:40 cimpuska:
Miért nem megy a blog admin, amikor fontos közlendőm van?
2009-02-22 22:31:33 cimpuska:
Már megint nem megy a blog admin, mint tegnap este. Pedig fontos közlendőm van Ausztráliáról:)
2008-10-26 10:15:28 cimpuska:
Kedves Szivárvány,
köszönöm a hozzászólást:)
George Sand
2008-10-24 22:49:10 arcobaleno:
Már azt is bírom, hogy George Sand... :)
2008-05-25 05:06:57 cimpuska:
cimpuska:
köszi, nik:) Ez jól esik. Gyere sokszor.
2008-05-24 20:50:44 nik:
ritka megkapó blog, ritka jó zenékkel! azt hiszem, jövök gyakrabban!üdv!
2007-09-11 15:40:09 1olvaso:
az egyik szomszedos orszagban :)
Nem Bali, de most eppen sut a nap!
2007-09-07 12:38:28 cimpuska:
Ja z Dunajskej Stredy. Kde zijes teraz?
2007-09-07 10:38:54 1olvaso:
Azert 2 hatar, mert Magyarorszagon is tul vagyok... (az Operencias tengeren azert nem... :))
Utalom, ha reggel, munkaba menet elazom! Meg hazafele is. Venasszonyok nyarat akarok!
Odkial sa pochadzaš?
2007-08-27 20:05:47 cimpuska:
Szia Csily,
nagyon örülök, hogy írtál. Köszi. És szuper, hogy tetszik:) pusz
2007-08-27 18:19:23 :
Szia!Nekem nagyon tetszik a blogod,mert nem az a fennkölt,verselgetős,én vagyok a királylányos,hanem az életedről szól:-)tetszik:-)) a pasiproblémáink egyébként hasonlaók...Puszi
2007-06-15 14:19:22 1olvaso:
Ktore ovocie maš rada?
nekem is ezt irta a horoszkopom...
Ha már egyszer elhatároztam, hogy ide teljesen őszintén fogok írni, akkor tessék. Meggyőződésem, hogy ez ember azért szembesül egy problémával, hogy megoldja. És annyiszor szembesül vele, amíg meg nem oldja. Ha egy szituációból előbb kilép, akkor a probléma visszatér egy következő helyzetben.
Az én megoldandó problémám, hogy nagyjából 1-2 év után megunom a dolgokat. Legyen az az élet bármely területe. Ilyenkor általában kezd nem érdekelni a dolog. Amióta tudom ezt magamról, próbálom magam rábeszélni, hogy valahogy túl kellene ezen lendülni és folytatni, de nem nagyon megy. Ideig-óráig igen. Aztán eljutok arra a pontra, amikor már csak az érdekel, hogy mikor szabadulok az adott szituációból. És ezen pörgök éjt nappallá téve. Még akkor is, ha nem akarok.
Ez így nem vagyon jól.
Változtatni kell. Motiválni saját magamat. Pláne egy párkapcsolatban. Megtalálni benne a jót, érdekeset. De az élet más területén is.
Most tényleg úgy érzem, hogy olyan könnyű minden. Mindent elengedtem, ami zavart, bosszantott, idegesített, nyugtalanított. A vihart elvitte valami és mindent elengedtem vele együtt. Csak a nyugalom van meg a lesz, ami lesz érzés. És ez most olyan jó.
Az ember néha olyan helyzetbe kerül, hogy döntést kell hoznia, de fogalma sincs, hogy mit válasszon. Ami biztos, hogy semmi sem csak fehér vagy fekete. Mindennek megvan az előnye meg a hátránya. És a tanácsokat meg lehet hallgatni, de dönteni mindig magunknak kell.
Most jutottam el oda, hogy az egyforma lányokról írjak. Reggel láttam őket a metrón. De minden reggel találkozom ilyen lányokkal. Sőt, jóformán többségében ilyen lányokkal találkozam.
Csak ma annyira feltűnő volt, hogy kénytelen vagyok megírni. Ültem a metrón, olvastam, mint mindig. Majd felszállt egy lány drapp poncsóban és lila pulcsiban, drapp téglalap alakú táskával. Leült mellém. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, sok ilyen lány van. Egy megállóval később felszállt egy lány drapp poncsóban és lila pulcsiban, drapp téglalap alakú táskával. Leült mellém. Így ültem én két egyforma lány között.
Teljesen véletlenül tűnt fel. Jobbra néztem, balra néztem, majd ismét jobbra. Először kicsit elcsodálkoztam, hogy ülhet ugyanaz a lány mindkét felemen. De nem ugyanaz volt, csak pont úgy voltak felöltözve.
Aztán amikor leszálltam, a mozgólépcsőn mellém lépett a harmadik egyforma lány. Drapp poncsóban és lila pulcsiban, drapp téglalap alakú táskával. Ilyenek ezek az egyforma lányok, bárki- bárhol találkozhat velük.
Mindig kell valami történés, valami változás, valami új. Most is. Valami, ami felkavarja az állóvizet. Valahogy soha nem tudok csak úgy egy helyben lenni. Lehetőleg valami nagy vidám meglepetés legyen:)
Ezt nem hiszitek el. Kaptam egy SMS-t, egy honkongi számról. Semmilyen ismerősöm nem tartózkodik Hongkongban.
Egy bibliai idézet volt angolul, a Krónikák mósodik könyvéből- 26:21 :
"És lőn Uzziás király halála napjáig bélpoklos; és lakik vala egy
elkülönített házban bélpoklosan, mert az Úr házából kivettetett vala.
És Jótám, az ő fia vala a király házában, a ki ítélkezék az ország népe
felett."
Na, ez vajon mit jelent? És ki küld nekem ilyen SMS-eket? És miért?
A későn eszmélő lány mindig csak utólag jön rá, mit hogyan kellett volna. Amikor ott a lehetőség, nem használja ki, időnként visszautasítja. Aztán a második lehetőséget már megragadja, de második lehetőség nem mindig van, vagy ha van is, az mindig bonyolultabb, mint az első. A későn eszmélő lány azért néha bevállalós, csak annak nem mindig van értelme. A későn eszmélő lányt csak a bonyolult esetek érdeklik. Ha valaki nagy érdeklődést mutat, máris kevésbé lesz érdekes. Persze aki nem mutat érdeklődést vagy csak visszafogottan, máris érdekessé válik. És ezek a szerepek változnak. Aki egyszer érdekes volt, idővel érdektelenné válhat vagy fordítva. Aki érdektelen volt, ha kevesebb aktivitást mutat vagy valami bonyolódik, akkor érdekessé válhat.
A későn eszmélő lány olyan, mint a kertész kutyája különben. Ha valaki érdeklődik iránta, nem foglalkozik vele. Persze, ha az a valaki utána feladja és becsajozik, egyből érdekes lesz. A későn eszmélő lány ekkor felismeri, hogy csak azért érdekes az a valaki, mert már nem kajtat utána.
A későn eszmélő lány mindig olyan pasikat néz ki magának, akik vagy kapcsolatban vannak vagy nem akarnak kapcsolatot vagy nem tudják, mit akarnak. Ezek aztán nagyon éredekesek a későn eszmélő lánynak.
Van olyan eset is, hogy a későn eszmélő lány belelkesül egy iránta érdeklődő pasira. Ez azonban csak nagyon rövid ideig tart. Ahogy a pasi érdeklődése nő, úgy csökken a későn eszmélő lány lelkesedése.
A későn eszmélő lány azért ennek ellenére fel tud mutatni két hosszú és komoly és több rövidebb kapcsolatot, rengeteg randit, sok ismerkedést, kalandokat, szingli időszakokat.
A későn eszmélő lány azonban most elgondolkozik. Miután beismeri, hogy így működnek nála a dolgok, elhatározza, hogy változtatni fog. Meggyőzi magát, hogy a párkapcsolat jó és szükséges, és elhatározza, hogy belefog ennek a kialakításába. A későn eszmélő lány megfogadja tudatosan, hogy már nem fog soha többet későn eszmélni.
Az eltűnt férfiak klubja egy taggal bővült. Legutóbbi randipartnerem is kérte felvételét oda, és miután megfelelt a nehéz felvételi követelményeknek, sikeresen bejutott a klubba. Csak tudnám, miből áll a felvételi, és hogy a férfiak miért szeretnek annyira szívesen ebbe a klubba tartozni?
Most valahogy retro hangulatban vagyok. Emlékeztek még arra, hogy amikor régen adásszünet volt a tv-ben vagy véget ért az aznapi műsor, akkor bevágták ezt a képet? Fú, de régen volt. Manapság már nincs is olyan, hogy nincs adás:)
Azt mondja a kolléganőm, hogy szerinte eléggé karakán nő vagyok és valami igazán tökös pasi kellene mellém. Na, ja, mondom én. Hát, persze, mert mintha azt olyan könnyű lenne találni.
(És ne mondjatok semmit, hogy rám férne már egy pasi. Igen, tudom. Én is ezt szeretném)
Tekintettel arra, hogy esik az eső, semmi különös dolgom nincsen ( na, jó lenne, csak most nincs hozzá kedvem) és nagyon mennék valahova, azt hiszem, meglepetés-szerűen hazamegyek. Vagy elautókázom valahova:)
Újabb magyar designer ruha felfedezésem: Nubu. Ennek örömére feltétlen be kellett szereznem egy szoknyát meg egy farmert. Ha valaki esetleg ilyen téren a nyomdokaimba lépne, akkor Kossuth Lajos utca, Mono Fashion.
Az elmúlt időszakban két ismerősöm is beszélt nekem arról, hogy elvesztett valakit, aki fontos volt neki. Jól esett, hogy megbíznak bennem és elmondják. És bár nem velem történt, nagyon átéreztem. Kicsit el is gondolkoztam, vajon az ilyen történéseknek mi az oka.
Ma este elnéztem a rég nem látott ismerősömet, hallgattam, amit mond és rájöttem, hogy mennyire rendben van. Hogy bár ezer dolog miatt érezhetné magát frusztráltnak, mégsem az. És mindezt úgy csinálja, hogy a legkisebb hülyeségnek is örül. Valahogy viccesen fogja fel az életet. És ez a lehető legjobb hozzáállás, nem túl komolyan venni a történéseket.
Néha én is így kezelem a dolgokat, de sokszor meg nem. Pedig mindent így kellene nézni. Nem tudom, hogy csak ma volt jó napja vagy általában ilyen. De fura módon éppen ez a laza, komoly dolgokat mellőző beszélgetés térített észhez és mozdított ki a túlbonyolításra hajlamos gondolkozásból és problémázásból.
Ma reggel eszembe jutott a gyerekkori nyári reggelik hangulata. A habos kakaó, vajas kifli paprikával és paradicsommal. A friss szellő, a virágok illata, az érett barack a fán, a dalmata kutyám az udvaron és anno egyik kedvenc könyvem Vadóc gazdát keres. Imádtam azt a könyvet gyerekkoromban.
Meg anyám fehér vászonruhája, a jó kis csehszlovák ESKA bicikli, a befőzések, uborkatisztítás körömkefével, lekvárfőzés, nyári záporok, a szomszéd udvaráról átnyúló cseresznyefa-ág. Mindez reggel jutott eszembe, amikor megéreztem a friss péksütemény illatát.
Még szerencse, hogy a hétvégén hazamegyek. Kicsit nosztalgiázok, ugyanazt fogok reggelizni, megkeresem a Vadócot és kiülök az udvarra napozni.
A hétvége Berlinben olyan volt, amire számítottam. Sok gyaloglás, érdekes programok, sörözések, sok röhögés. Az hogy Berlinben virágzik a kultúra, tényleg igaz. Az emberek közlékenyek, kedvesek, elég sok cuki csávó van és Nofretete fejének még mindig megvan a maga bája a Neues Museumban.
Berlin egy különleges város. Már az is különlegessé teszi, hogy évtizedeken a keleti és nyugati rész el volt szigetelve egymástól.
Ja, és mindenki közvetlen. Például szombat este egy fodrász srác felajánlotta, hogy kicsit átvariálja a frizurám. A sörözőben, ahol a német-argentin meccs ment, a pincér elmesélte az egész életét kb. Különben visszagondolva, elég izgalmas, hogy pont most voltunk, amikor ment a meccs, de nem is tudtuk előre, hogy így alakul.
Mindent összevetve, Berlinbe szinte bármikor visszamennék:)
Jó ez a város, annyi művészeti, underground rendezvény van. Mindenféle jó kiállítás, romkocsmák, színes beülős helyek, koncertek, érdekes emberek, művészeti vásár, ötletes ruhák, kiegészítők, artmozik. Szeretek itt élni:)
"1. Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. 2. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. 3. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. 4. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. 5. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. 6. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. 7. Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. 8. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek."
Új felfedezésem az Artista Fashion. A jövő héten megyek is beszerző körútra. Az mennyire jó, hogy egy magyar divattervező testreszabottan készít nekem egy ruhát. Nagyon várom!
Ezt akartam, megkaptam a választ. Bár, titkon azért bíztam benne, hogy más lesz. De reálisan nézve nem lehetett más. Most itt vagyok, és azt érzem, hogy valami nagy igazságtalanság van. Hogy akit én akarok, az nem engem akar, aki meg engem akar, azt én nem akarom.
"Lám, hány szép helyen voltam én már! Hányféle sorsot hagytam magam mögött, amely hátam mögött is tovább forog. S hány olyan hely volt, ahol ezt gondoltam: 'Itt szeretnék letelepedni, ebben a házban szeretnék élni!' S irigyeltem a bennlakókat, akik nyugodtan sétáltak utcáin, csendes foglalatosságuk után járkáltak, s nem ismerik az ideiglenességnek azt a kínos érzését, amely pillanatra sem hagyja el annak a lelkét, aki utazik." (Luigi Pirandello: Mattia Pascal két élete)
Még fel sem tettem a kérdéseket konkrétan, csak elkezdtem filózni, és már meg is kaptam a válaszokat. Kiderült, hogy nem vagyok frigid, hogy hiába illik bele valaki a tökéletes pasi képbe, ha nincs kémia, hogy most nem kell doktori iskolába járnom, hanem mást kell tanulnom, hogy valójában nincs gond az értékrendemmel, hogy ha valaki piszkál, cseszeget, az nem azt jelenti, hogy nem szeret (sőt, pont az ellentéte, éppenhogy foglalkozik velem), hogy türelmesnek kell lenni, mert mindennek megvan a maga ideje.
Tegnap lefekvés előtt nagyon komolyan elhatároztam, hogy felteszem neki a kérdéseimet. Írok neki egy e-mailt vagy becsöngetek hozzá valamikor. Akkor még jó ötletnek tűnt, ma reggelre már nem az. Anno az egyik barátnőm mondta, hogy végülis az embernek nincs veszítenivalója. Megkérdezi, megmondják neki vagy nem mondják meg, és akkor ugyanott tart.
Végülis, ha minden igaz, ez az utolsó hónapja itt. Többet nem is találkozunk már. Szóval, mégiscsak meg kellene kérdezni, hogy kapjak valami választ, és tovább tudjak végre lépni ezen.
